Egy év

Drágáim, sokszor említettem már nektek azt az egy évet, mialatt öngyilkosságra hajlamos idegroncsból a mai, igazi önmagammá váltam. Egy év. Egyetlen év alatt rengeteg dolog változhat. 

Tudom ezt most lehetetlen számotokra elhinni, ezért úgy döntöttem, megosztom veletek a legszemélyesebb dolgomat, hisz már eddig is sok intim élményemet tártam már elétek. 

Következzen két naplóbejegyzésem, a tavalyi és a mostani legelső írásaim:

2015 első napja. Khmm... Első éjszakája, pardon. Jónak kéne lennie, ugye? Barátokkal kéne hülyeségeket csinálnom, olyan hülyeségeket, amikhez még kétség kívül fiatalok vagyunk. Növelnem kéne az elsők listáján lévő oly kevés pipát - be kéne hoznom a lemaradást. Ehelyett 18.40 valahánytól egész 23.20 valahányig egyedül ülök otthon. Aztán anyával és egy barátnőjével koccintok, akik aznap egy rendkívüli bulin vannak túl. Szánalmas. Egyedül iszom meg az egész pezsgőt. Áttumblizom, átolvasom magam 2015-be, miközben csíkos alkaromat nézegetem a friss sebekkel és búfelejtőnek zenét hallgatok. Sírni próbálok. Nem megy. Még csak könnyeim sincsenek. Persze a folytogató érzés nem hagy nyugodni... Kéne egy cigi. De nincs. Negyed, vagy talán fél hat körül sikerül elaludnom. Pontosan 14:59-kor kelek fel. Összesen 5 órát töltök ébren, és minden egyes percében majdnem elsírom magam. Nővérem a barátaival van, anyukám a barátnőjével. Legjobb lenne sírni, akár hisztérikus bőgésben kitörni. Kár, hogy nincsenek könnyeim. Olyan jó lenne egy cigivel kiülni a korláthoz és belebambulni a hulló hóba! De nem egyedül vagyok, nincs cigim, és már a hó sem esik. Pocsék.

 Ismerős, Drágáim? Ez voltam én, tavaly ilyenkor. Illetve, ez nem én voltam. Hanem egy depresszív, utálatos szörnyeteg, aki mindenáron el akart engem pusztítani. Én ez vagyok:

Immáron lezártuk 2015-öt, életem eddigi legjobb évét. Rengeteg hihetetlen élményben volt részem, egyszerűen felfoghatatlan, hogy mindez velem történt. Végre úgy érzem, hogy... Igen. Úgy érzem, hogy mindig is ilyen életre vágytam. Persze, még bőven van tovább előre, és természetesen most sem tökéletes semmi. Vagyis, nyílván vannak bukkanók, tökéletesség, mint ilyen, amúgy sem létezik. Még most is féltékeny vagyok jó sok lányra. Még most is van néhány ember, akit bele tudnék fojtani egy kanál vízbe és persze még mindig vannak emberek, akik nem szeretnek teljes szívükből. De mindent összevetve azért elég jó életem van. Végre-valahára nem csak álmodozom a jövőről, hanem teszek érte, és ebben mindenki támogat. Mára megkaptam mindent az élettől, amire szükségem volt -> innentől minden rajtam múlik. És mai naptól mindent megteszek a céljaimért.

Baromi nagy a változás, igaz, Drágáim? Higyjétek el, Ti is eljuthattok egyik végletből a másikba! 

Nekem alig egy évbe telt annyira összeszednem magam, hogy egy hajszálnyira legyek céljaim elérésétől, ráadásul semmi segítséggel. Nektek itt vagyok én, a nap 24 órájában készen állok segíteni minden problémátokban. 

Írjatok nyugodtan!