Az én történetem x3

Ez is két éve történt, jóval nagymamám elhunyta után. Két éve, egy hónapja és tíz napja. Akkor már 10 hónapja bele voltam zúgva egy fiúba, szinte betegesen. Minden róla szólt: barátok voltunk, és csak úgy ragyogtam, miután beszélgettünk. Aztán úgy éreztem nem bírom tovább titkolni az érzéseimet; hát randira hívtam. Természetesen nemet mondott.

Már ettől is kibuktam, de ez még nem a teljes sztori. AZt gondoltam, hogy csak simán túl fiatalok vagyunk ehhez.

Ezután még barátok maradtunk, bár elég kínos volt a helyzet. Egyik közös ismerősünk aztán szülinapi bulit rendezett. Őt is meghívta, és egy csomó osztálytársunkat is. Nagyon jól éreztem magam. Számháborúban egy csapatba osztottak, aminek köszönhetően mindenkit kiejtettünk. Rengeteget hülyéskedtünk, nevettünk, nagyon jó volt a hangulat. Iszonyatos jó kedvvel mentem haza.

Aztán beszéltem pár osztálytársnőmmel, akik jelen voltak a bulin. Mind tudták, hogy szerelmes vagyok a srácba, de akkor találkoztak vele először. És mit újságoltak el nekem? Az én áhított "lovagom" mindegyikükre, egytől egyig rámozdult.

Végigsírtam az éjszakát. Aztán dühös lettem. Dühös rá, a lányokra, és legfőképp magamra.

Reggel nem akartam kiszállni az ágyból. Egész délelőtt csak feküdtem ott, és szótlanul bámultam a plafont. Semmit sem éreztem, csupán azt a bizonyos kitölthetetlen lyukat a mellkasom környékén. Aztán ültem a tévé előtt, hogy a családom ne fogjon gyanút, de nem tudtam volna megmondani, mit is nézek, csak úgy pörögtek előttem a képek. Nem kívántam az ételt, amikor pedig anyukám belémdiktált valamit, nem éreztem az ízét. Semmit nem akartam csinálni, még a semmittevéshez sem volt kedvem. Úgy járkáltam, mint egy élőhalott.