Az én történetem x2

Legközelebb két évvel ezelőtt csapott le rám ez a szörnyű pszichológiai betegség. Elhunyt a nagymamám. Tudni kell róla, hogy úgy éreztem, sokkal jobban szereti a testvéremet, mint engem. Amikor veszekedtünk (naponta kb. hússzor) a nagyim kivétel nélkül nővérem mellé állt. Mindig én voltam a hibás. Ebből kifolyólag, talán bosszúból, talán hogy megfeleljek ennek a képnek, rengeteg hülyeséget csináltam, amiért a nagymamám folyton mérges volt rám, és leszidott. Azt hittem utál engem. Nem szerettem nála lenni, holott nagyon közel lakott az új iskolánkhoz, ezért minden délután nála ebédeltünk és vele vártuk meg, hogy a szüleink értünk jöjjenek.

Már nagyon megbántam, és nehezemre esik erről írni, de rendszeresen kívántam a halálát. Ez iszonyatosan durván hangzik, és az is, ám ezt akkor még nem fogtam fel. Nem tudtam, mit is jelent a kívánságom, mekkora súlya is van.

Amikor eltávozott közülünk drága nagymamám, mindent megbántam. Sírógörcsöt kaptam a temetésén, majd hetekig depresszióban szenvettem. Emellett úgy éreztem, a bűntudatom belülről felemészt. Senkinek sem tudtam elmondani, miért érzem magam ilyen szörnyen.