Akik utánunk maradnak

Rengeteget gondolkozom azon, hogy ki fog sírni értem, mikor lejár az időm. A szüleim, a nővérem és rengeteg távoli rokonom teszi majd tiszteletét a temetésemen, talán olyanok is, akikkel soha nem találkoztam. Közeli barátaim sírva fognak egymás vállaira omolni, az osztályom, és más ismerőseim pedig nyílván elgondolkoznak saját életükön, felfogva, milyen rövid szempillantás egy ember a világ történelmében. 

Drágám, felteszem, a Te agyadban is felmerült e gondolat. Igazából senki sem tudhatja erre a választ, hisz mire elérkezünk ide, mi már nem láthatjuk az eredményt. Ám nemrég valamivel közelebb kerültem a válaszhoz.

Egyik szünetben kaptam a rettenetes hírt egy barátnőmtől, miszerint egy számunkra fontos személy elhunyt. Egy családanya és teljes állással rendelkező nőt, aki rendkívül jó ember volt, és mindig hatalmas mosoly díszítette arcát, hónapokkal ezelőtt megtámadta a leukémia. Keményen küzdött, semmiképp nem akarta feladni. Több hete már, hogy sokkal jobban lett. Hazaengedték a kórházból, rendkívül jók voltak a kilátásai. Egy hete, hétfő este viszont örök álomra szenderült.

Így belegondolva, egyáltalán nem ismertem. Egy évben egy hetet töltöttem vele. Ám ez a nő nagyon különleges személy volt. A közelében mindenki csodásnak érezte magát. Bármelyik emberre, aki akár csupán egy percet töltött vele, hihetetlen hatással volt. Bárki életét megváltoztatta, és mindig jó irányba. 

A minden évben több, mint 40 fős tábor teljes létszámát megrázta a hír, ezt garantálom. Én kettő teljes napot sírtam végig, holott a kedvenc színét sem tudom e csodás nőnek. 

Ez az élmény feje tetejére állította gondolataimat a halálról. Ezért tűnődj el Te is, Drágám! Sosem tudhatod, ebben a pillanatban éppen hány ember életére vagy hatással. Minden szál összefonódik, minden ember kapcsolatba hozható egymással.